Most rendhagyó verselemzés következik, ami annyira rendhagyó, hogy nem is az. Még egy lépést teszünk az ellenséges területre, s az irodalmárok után most a lektorokkal ismerkedünk. Oktatóvideó hajtás után.

(*Igen, hihetetlen, de van ilyen! Őóta. Akkor már csak volt.)

Ha még emlékeztek, onnan indult az oktatásotok, hogy teliszemetelitek az egész világhálót a vackaitokkal. De véletlen sem kell feladnotok, féléve egy csodálatos oldalra bukkantam, ami, bizton állíthatom, sokat tesz hozzá a magyar (internetkapcsolattal) rendelkező nép általános... ööö... jólétéhez. Vagy sok örömet szolgál. Ilyesmi.

Szóval zse-ni-á-lis!

BOCI-BOCI TARKA,

SE FÜLE SE FARKA,

ODA MEGYÜNK LAKNI,

AHOL TEJET KAPNI.

Most, hogy igazi költőkké avanzsáltunk, ismerkedjünk meg az ellenséggel, azaz az irodalmárokkal-lektorokkal; akik mindenféle értelmet keresnek ezen a sivár világon felülemelkedő s a hétköznapi ember számára felfoghatatlan művészetünkből! Legjobban saját életkörnyezetükben ismerkedhetünk meg velük, ezért nézzünk egy verselemzést. Az elemzett mű a Boci-boci tarka.

 Lehet még fokozni a helyzetet? Lehet!

Ha a benned rejlő költő nem tűri hogy holmi rímek vagy időmértékek korlátok közé szorítsák, akkor se keseredj el, van megoldás! Légy mostantól meggyőződéses dadaista. Én is az vagyok. Meg a gravitációban sem hiszek.

Ez nem kopaszodás.

Kopaszodni úgy kell, hogy fejről szőrzet le, testen marad. Ezek vagy olyan hülyék, hogy ennyit sem tudnak, vagy puszta cicimutogatás. Mivel a medve okos állat (bezony), s feketebárányok meg akadnak sok családban, én az utóbbiban hiszek. Irgumburgum!

Eljött a szomorú szmájlik ideje...

Nem tudom, hogy vagytok véle, de én falramászom ettől az új trendtől. Na nem attól, hogy elfelejtünk magyarul beszélni, mert abban sajnos semmi új nincs - hanem attól, hogy úgy csinálunk, mintha magyarul beszélnénk, s tényleg! A szavak kísértetiesen hasonlítanak egyes magyar szavakhoz, de akkor érthetőbbnek tűnnek, ha a beszélő helyére egy másféléves rózsaszín babát képzelünk el egy mosókefefarkú fújtató cicó torkával a kis praclijában...

Ismét megmutatom egy újabb "kétperces versen" - nocsak, Örkény után új fogalmat teremtek! - hogy milyen egyszerű is az akrosztikon. Csak leírsz egy szót függőlegesen a papírra, s odaerőszakolod a sorokat. (Ami sántít, az költői kép, mint tudjuk). Íme!

Nomeg a megpróbáltatások rövid elregölése.

Az első lecke után...

Hogy lássátok egy ihletett állapotban készült költeményen, hogy mi mindent is tanultunk, most itt egy borzasztóan sablonmentes vers nagyon eredeti témával, összecsengő rímekkel (azokon persze gondolkodni kellett nagyon, mert sehogy se jutottak az eszembe), és maga után kívánnivalót nem hagyó ritmussal.
Na ezt kritizáld, ha tudod!

Nézzük az elejétől. Mindenkinek van némi elképzelése arra, hogy mi is az a vers, ezért nem írok kisesszét, csak röviden.

Hogy vagy ma, kedves Győző?

Szerinted neved meggyőző?

Engem nem csapsz be, Te lúzer,

Te géprontó mezei júzer!

Végre egy jó dolog Ámerikából, s persze megy a szájhúzás... Nem igaz, hogy holnemszaromle, mert az össznépi ünnep össznépien lenne jó. Mindegy, én csakazértis Hellovín!

Mi régebben úgy írtuk a történeteket, hogy megvolt az ötlet, s azt csiszolgattuk.

Rá kell döbbennem, hogy a mai kölkök módszere ettől merőben eltér, inkább az alábbi 3 pont valamelyikével egyezik:

Farkas... ez a név vagy csapda,

Vagy túlságosan magas labda,

Vagy valójában Rozsomák,

Ha nem hiszed, itt írják.

Akkor már inkább az Alf vonzó,

Mint Te, kicsi Alfonzó...

(Ez most ilyen kis rövid-kedves:)

Poetry slam: az új költészet

Már megint a zsidók járnak jól, mi?

Erre nem nehéz gúnyt költeni,
Hisz ha Rád nézek, nem tudok dönteni:
Olyan igazi Nárcisz-típus vagy,
Vagy csak nárcisztikus vagy?

A maja próféciákban jövendölt 2012-es nagy „világégésre” a Szent Koronán is találunk utalást. De eddig ez smafu volt. Most már tudományos bizonyíték is van arra, hogy közelg a világvége; hiszen ha mértékben süllyedünk, 3 év múlva már tényleg nincs hovatovább. Szinte már a 2010-től is félek.

Isten éltessen minden kedves Szabinát!