Ismét megmutatom egy újabb "kétperces versen" - nocsak, Örkény után új fogalmat teremtek! - hogy milyen egyszerű is az akrosztikon. Csak leírsz egy szót függőlegesen a papírra, s odaerőszakolod a sorokat. (Ami sántít, az költői kép, mint tudjuk). Íme!
Ilyet még soha, senki sem érzett
Sóhajoddal simogass!
Zavar a vágyam…
Este csókkal borogass!
Reszket az ágyam…
Ezer mosoly ragyog
Torzszülött álmomban…
Lidércként kísér a tény
Egyszer elalszik a fény –
Közös vágyunk felrobban… !
(No jó, mentem hányni, egészségemre!)
