Ha még emlékeztek, onnan indult az oktatásotok, hogy teliszemetelitek az egész világhálót a vackaitokkal. De véletlen sem kell feladnotok, féléve egy csodálatos oldalra bukkantam, ami, bizton állíthatom, sokat tesz hozzá a magyar (internetkapcsolattal) rendelkező nép általános... ööö... jólétéhez. Vagy sok örömet szolgál. Ilyesmi.

Szóval zse-ni-á-lis!

Így, ösztönzésképp mindenképp megosztom veletek. Horálki János munkásságáról van szó; nem lehet kihagyni, hogy az összes versét idelopjam.

Horálki János: Lány a Nagy Hideg-hegynél

Áll a lány a hegyen, szép szemekkel
Gyönyörű teste a természet Istene
Fekete szeme fehér arca,
Szépek a lábai, szép a karja

Áll a lány a hegyen, a Nagy Hideg-hegyen
Virágozzék száz virág és jó idő legyen
Állok a hegyen és nézem a lányt
Szépséges szépség, szépséges táj.


 

Egy nagyon friss:


Horálki János: Mátrai reggel

A Galya-tetőn állva néztem,
Ahogy lenn a köd szitál
Beteríti a völgyet
A pára egy helyben áll

Napsugarak törték meg
A nedves csendet végre
Nagy fehér felhőket gyúrtak,
Így lett a ködnek ezúttal is vége
 

Egy régebbi verse:


Horálki János: Tavasz

Zöldel már a mező
Virágzik száz virág
Itt a tavasz, eljő,
Csodálatos szép világ!
 

Epic. Ha már ez alapján felnézel rá, nézd meg az oldalát. A novelláját ki ne hagyd!