Lehet még fokozni a helyzetet? Lehet!

Tekintsünk elménkre, mint egy hatalmas könyvre, teliírva mindennel, ami eddig mi vagyunk, vagy mi. Készitsünk egy random pillanatképet egy lapról, s ott kezdjük el szeletelni a szavakat. Nehogymár valaki, minket, korlátok közé, bárhogy! Készítsünk az alábbihoz hasonló remekműveket, s legyünk kurvára elszállva magunktól! (Mert ha nem, oda a hitelesség.)

Hangfal finom

Üvöltő mangósuhogás…

Rózsaszín ibolyaima-örvény

Bimbódzik terpeszállva.

Mondd, miért?

Namármost, halkan megjegyzem, hogy bár ilyen lazán túlléptünk a dadaiizmuson, nem feltétlenül kell azt; művelhetjük mindennapjainkban, nem csak a művészetünkben. A dadaista játékszerek és a dadaista színház után én például a dadaista konyhaművészet megalkotója vagyok. Erről kár is hosszan regélni, mindenkinek a saját fantáziájára bízom. (Amilyen korlátolt, úgyis csak azt hinnétek, hogy nem tudok főzni.)