Ha a benned rejlő költő nem tűri hogy holmi rímek vagy időmértékek korlátok közé szorítsák, akkor se keseredj el, van megoldás! Légy mostantól meggyőződéses dadaista. Én is az vagyok. Meg a gravitációban sem hiszek.
Fogj egy újságot.
Fogj egy ollót.
Válassz ki abban az újságban egy olyan hosszúságú cikket, amilyenre a versed tervezed.
Vágd ki a cikket.
Aztán vágj ki gondosan minden egyes szót, amelyekbõl az a cikk áll, és rakd egy zsákba õket.
Rázd meg szelíden.
Aztán húzz ki egymás után minden egyes kivágott szót.
Másold le lelkiismeretesen,
Abban a sorrendben, ahogy a zsákból kikerültek.
A vers rád fog hasonlítani.
S lám, máris egy rendkívül eredeti író vagy, és elbûvölõ érzékenységû, ámbár ezt az érzékenységedet a köznép kellõen még nem értékeli.
(Tristan Tzara: Hogyan írjunk dadaista verset?)
