Eljött a szomorú szmájlik ideje...

Lassan leszakadhat a pofám, hogy azt mondom, uborkaszezon van, nem történik semmi, majd én jól elszórakoztatom magam. Holott dúl a politika (szándékosan bojkottálom), halnak-házasodnak-vetkőznek emberek (bulvár, bulvár!), döntetlenezett a Milan (kedden, Milan-Real 1-1, igazából 2-1 lenne, mer' buzibíró; nyerni kellett volna!), a Debrecen 2 gólt rúgott (maxirespect, de nincs pont, nincs poszt), s itt ez a fergeteges balhé a rádiók körül. Na igen, ez mindenképp megért volna egy posztot, dehát... kár belém egy ekkora sztori.

Én, ha tehetem nem hallgatok rádiót,
A diós tésztára nem teszek rá diót,
Sonkás kenyér alá nem teszek kenyeret,
Leszarom, hogy a celebség nem fenyeget.

Ilyen különc vagyok. Dönteni szeretek.
Ha zenét akarok, az ne legyen retek;
viccek és traccsparti? Dumcsizok ÉN cseten.
Hírek és kultúra? Elolvasom neten.

A Duna egy folyó, nem rádióadó,
Bár napok óta erről szól a híradó.
Francba az egésszel, fene a Slágerbe!
Most bevallottam. Vihettek a lágerbe.
 

Na jó, azért, hogy ne vesszen el teljesen a feledés homályába, ennyit megőrzök.