Nézzük az elejétől. Mindenkinek van némi elképzelése arra, hogy mi is az a vers, ezért nem írok kisesszét, csak röviden.
Egy vers vagy szabadvers, vagy kötött. A szabadvers túl művészi így elsőre, épp ezért nem is lehet úgy gizdulni vele az osztálytársak előtt, mert a népnek rím kell. S ezzel már el is érkeztünk szinte-szinte a kötött versek mainstreamjéhez. Tehát a rím, az kell, az jó. De, hogy necsak igazán jó legyen, hanem sok is, nyugodtan csapjunk össze egy nyolcvannyolc soros csodakölteményt öt perc alatt, miután rátalultunk a sírok-írok; ragyog-vagyok-nagyok; teszek-veszek-eszek (ami még helytelen is, extragrátisz); durva-kurva; Gyuszi-puszi-nyuszi stb. ezerszer elcsépelt rímpárokra; ragrímekre, ahol külön ínyencfalat, ha csak az utolsó szótag rímel (sonkát-szalonnát; elmentem-megjöttem). Nincs is nagyobb barátunk az -ikes igéknél! Mind alapból rímel, jajdejó - így negyven verset is simán lehet egy nap alatt, ezt a termékenységet a nyuszik is irigyelhetik, puszik nekik!
A rímeken kívül a szótagszámra sem árt ügyelni, állítólag rossz ómen a ritmusra nézve, ha a nyolcsoros versünk szótagsáma rendre 17-3-8-11-9-28-7-4. Így első nekifutásra ennyi elég is lesz. Téma nem kell, az ugye úgyis úgy alakul, hogy milyen rímeket találtam magamnak. Legegyszerűbb, ha kétszótagos rímpárokat keresünk, s tízszótagos sorokban utazunk. Majd fogunk egy papírt, leírjuk középre, egymás alá a rímeket, s elkezdjük írni rövid szavakkal a verset a már leírt szavak elé, úgy, hogy számolunk hat szótagot, s ha épp szó közben vagyunk, akkor azt még befejezzük.
Valahogy így:
enni
venni
meggyet
egyet
akarok valamit enni,
megyek valamit venni
- kevés, kiegészítjük: lemegyek valamit venni
veszek meggyet
- nagyon kevés, kiegészítjük: veszek egy kiló szép meggyet
inkább kettőt, nem egyet
- ide is kell valami töltelékszó, ajánlott a vagy - hát - már szintű szavakból érdemes beválasztani, így lesz
vagy inkább kettőt, nem egyet:
Készen:
Akarok valamit enni,
Lemegyek valamit venni,
Veszek egy kiló szép meggyet,
Vagy inkább kettőt, nem egyet.
Kell cím is, valami hatásvadász lehetőleg... de nem, legyen csak A Költő meggyet enne
Ugye milyen gyönyörű? (Persze a szótagszámmal nem kell ennyit vacakolni, elég, ha csiszre megvan).
Ugyanilyen a szép szerelmes-mondanivalós vers is, amit most már szintén tudunk költeni. Nem hiszed? De! Mutatom. (Az időt is mérem, hogy lássátok, milyen egyszerű.)
0m:0s : Nem jut eszembe semmi különös. Ilyenkor a legegyszerűbb, ha abból indoluk ki, amit épp csinálok/ ahol vagyok/ akit szeretek/szép az Élet. ... Most itt ülök a gép előtt, ez jó, az ülökre rímel a "(meg)sülök".
0m:08s : S írok. Erre már megtaláltuk korábban a sírok párt.
0m:10s : Kint meg hideg van... sötét... éjszaka... csillagok... csönd... erről nem jut eszembe hirtelen semmi, majd alakul.
0m:17s : Kéne valami hejbehjó, hejdeköltői is. Valami virág, vagy nárcisz, vagy világbéke... vagy a szerelem.
0m:22s : Megvan, este ugye kurvák állnak a sarkon, (durva-kurva), de ennél jobb a szerelem (szerelem-szeretem).
0m:26s : El is kezdhetjük írni:
Most a gépem előtt ülök,
Be van fűtve, majd megsülök.
0m:39s :
De jó is ez, nem is sírok;
Csak elmélázva tovább írok;
0m:54s : Jaj, most gondolkodni kell kicsit. Ez a rész a rossz, amikor gondolkodni kell; minél jobban le tudjuk rövidíteni ezt az időt, annál több verset tudunk írni. Szóval kint éjszaka, az durva!
Hisz kint sötét van, a világ durva,
Minden sarkon áll egy kurva.
1m:17s : Innen már sínen vagyunk, mert
Ó, pénzért kínált szerelem!
Ó, én ezt nem szeretem!
1m:27s : A címe legyen Hideg Szerelem, mert ez pénzért olyan hideg, meg pfuj; ezenkívül ez egy borzasztó hetero (és nem meleg!) vers lett, nomeg elég cool is, ráadásul ez a cím nem kicsit basz oda, ugye.
1m:32s :
Hideg Szerelem
Most a gépem előtt ülök,
Be van fűtve, majd megsülök.
De jó is ez, nem is sírok;
Csak elmélázva tovább írok;
Hisz kint sötét van, a világ durva,
Minden sarkon áll egy kurva.
Ó, pénzért kínált szerelem!
Ó, én ezt nem szeretem!
Nohát, kész is, két percen belül írtunk is egy verset.
Örvendezzünk egy kicsit a hideg.meleg ellentétpár felett, mert most olyan remekművet alkottunk, hogy jogos büszkeséggel akarjuk megosztani a világgal. (Mondjuk a meggyest is megosztjuk, majd később belemagyarázunk valamit, legyen mondjuk az, hogy az a vers a fogyasztói társadalom kritikája).
Egészségünkre!